Dolgozz most sokat, hogy idővel akár egy Swarovski fülbevalót is megengedhess magadnak
Gyerekként elég jó tanuló voltam az iskolában, azonban amikor eljutottunk a pályaválasztást firtató utolsó két évhez gimnázium ide vagy oda, én sosem éreztem úgy, hogy egy egyetem szeretném folytatni az életemet. Persze, vonzott a lehetőség, bulik, barátok miegyéb de úgy gondoltam sokkal boldogabb lennék ha lenne egy szakmám, amiből már jóval korábban el tudok kezdeni pénzt keresni és ezzel együtt az önbecsülésemet is jobban segítené ha hamar a saját lábamra tudnék állni. Nos, igyekeztem is mindezt a valóságba is átültetni. Az eredeti ötletem a rendőrség lett volna, ám azt többszöri gondolkodás után végül elvetettem és a tűzoltó szakma mellett tettem le a voksomat. Jó sportolóként megvolt mindehhez az alkatom, ráadásul érdekelt az embereken való közvetlen segítés lehetősége. Mindemellett pedig terveztem letenni amúgy jogosítványt, ami már komolyabb járművek vezetésére is lehetőséget ad, így hát arra gondoltam, hogy ezzel legalább ezt a tervemet is forszírozni tudom egy kicsit magamnak.
A szüleim mindig is korrekt módon álltak a dologhoz. Azt mondták őket nem zavarja, amíg van keresetem és munkám, ez pedig ez esetben biztosítva is volt, igaz nem bánták volna ha az ő fiuk is diplomát szerez egyszer. Erről sajnos le kellett tenniük, de amikor látták, hogy minden jó irányba halad és nekem is jól áll a szakma belenyugodtak teljesen. Nem mondanám persze, hogy könnyű szakma lenne. Attól függetlenül, hogy örömmel jöttem, tudtam jól, hogy nem lesz mindez egyszerű menet, mire elkezdhetek dolgozni, ráadásul a különleges, bármikor felbukkanható újabb munkahelyi körülmények is folyamatosan arra sarkalltak, hogy ne dőljek nyugodtan hátra a székemben.
Amikor eljött a kiképzés vége és végre elkezdhettem dolgozni nagyon izgatott voltam. Érdekelt, hogy milyen lesz az életem most, hogy végre belekezdtem abba, amiben hosszú ideig elképzelem magamat. Tudtam persze, hogy a szakmámban korán nyugdíjazzák az embereket, de kétségem sem volt afelől, hogy mire eljutok idáig pontosan ezt is fogom kívánni. Intenzív életet élő ember vagyok, igyekszem mindig a legtöbbet kihozni abból, amit csinálok, így a munka természetesen szintén nem lehetett ez alól kivétel. Tudtam jól, hogy nem akarom úgy érezni csak lopom a napot, ha egyszer odakerültem szerettem volna mindent kiadni magamból. Ez egyfajta személyes maximalizmus, de örülök neki, hogy olyan szakmát is választottam, amiben ez teljes mértékben lehetséges.
Az egyéb körülményeket tekintve sem panaszkodhatok. Egész jól keresek, ami most, hogy egyedül élek tökéletesen elég de később is biztos vagyok benne, hogy gond nélkül el fogom tudni tartani a családomat, na persze remélem a leendő feleségem nem fog Swarovski fülbevalókért könyörögni… Persze, idővel az is eljön, de először most dolgoznom kell az előléptetésért meg aztán egy feleség sem árt mindehhez… Most tehát itt tartunk, bízok benne, hogy sikerül majd kitartó munkával előbbre lépnem minél előbb. Közben pedig folyamatosan rajta tartom a szememet az egyéb lehetőségeken is. Tudom, hogy a korai nyugdíj után is szeretnék majd hajtani és hasznosnak érezni magamat, így aztán szeretném megragadni az alkalmat, ha jön egy jó lehetőség arra, hogy esetleg még egy szakmát vagy képzettséget szerezzek. Első körben mindenképpen a nyelvtanulást tűztem ki célul, mintegy önmagam fejlesztése okán, de ez amúgy is egy olyan tudás, amit sosem árt tovább bővíteni. Az angolom mellé mindenképpen jó lenne még egy francia tudás mondjuk, ennek nagyon örülnék. Ha pedig jön egy már jó képzés szakmailag, akkor abba is belefogok. Igyekszem nem eltunyulni.