Ismerkedés, randevú, motorosbolt Budapest
Még soha nem voltam motorversenyen, így igen csak izgatott voltam, amikor a barátom felhozta, hogy nem e kísérném el?
A szerelem ránk talált
Pár hete ismerkedtem meg Gergővel. Igen csak helyes srác, és az első pillanatban imponált a kedvessége. Pultosként dolgozom az egyik kocsmában, ami hétvégente igen csak jó forgalmat bonyolít le, hiszen a fiatalok szeretnek hozzánk betérni. Semmi nagy dologra nem kell gondolni, szerintem csak egyszerűen jó helyen van a kocsma, központi, elérhető, és mindenki belebotlik. Amit viszont mindenki szeret, hogy van egy zenegépünk. na ezt elég sűrűn használják a vendégeink, sőt néha még le is hurrogják egymást, hogy ki mit tett éppen be. De olyan is előfordult már, hogy szándékosan tettek be egy zenét, amit tudták, hogy a másiknak szenvedés végighallgatnia. Ilyenkor jókat szoktam mulatni rajtuk. természetesen a törzsvendégeket már ismerem, tudom, hogy ki mikor jön körülbelül, és hogy épp ki hiányzik a csapatból.
A törzsvendégek
Elég vegyes a felhozatal ezen a téren. Minden féle ember bejár, és minden féle korúak. Vannak fiatalok, és vannak már korosabbak is. Mivel központi helyen vagyunk, minden közel van hozzánk. Nem messze van a sport pálya, ami azt jelenti, hogy nálunk melegítenek be a délutáni foci, vagy éppen kosár, vagy kézilabda meccsre a szurkolók. Azért a hangulat ilyenkor sok esetben a tetőpontra rúg. Előtte azért, mert készülnek, és várják az eredményt, utána meg azért mert nyertünk, vagy épp vesztettünk. Néha azért rendet kell tenni köztük, ha elszalad velük a ló, vagy éppen azért, mert kicsit sokan zsúfolódnak be a kocsmába, és nem bírnak magukkal. Azért vagyok annyira talpraesett, hogy ilyenkor kinyitom a számat, és ki szoktam küldeni őket levegőzni. De olyan is előfordult még eleinte, hogy össze akartak verekedni, arra is mondtam, hogy tágasabb odakint. Még a volt barátomtól kaptam egy igen csak jó védőeszközt, igaz még nem kellett soha használnom, de volt hogy már elővettem. Azért sok esetben a vendégek is leállítják a balhésokat.
A megismerkedésünk
Az egyik meccs alkalmával ismerkedtem meg Gergővel. Már mindenkit ismertem azok közül, akik bejöttek, volt akit csak látásból, de Gergőt nem. Persze mindenki rögtön a szokásost kérte, és miután meg is kapta, Gergő felé fordultam, és kérdeztem tőle: te új vagy itt, neked mi a szokásos?
Mosolygott, és közölte, hogy egy üveg sör tökéletes lesz a számára. Időm nem igazán volt beszélgetni, mert elég sokan voltak, így csak néha találkozott a pillantásunk. Persze amikor meccs van, mindig csak jönnek, meg mennek, mert csak bemelegítés van nálunk. Most először fordult elő velem, hogy sajnáltam, hogy elmentek a drukkerek. Pakolgattam, mosogattam, hogy elteljen az idő, és közben zenét hallgattam. Nem szoktam zenét kérni, mert ha kiürül a hely, bekapcsolom a hifit az én zenémmel. Épp magamban gondolkodtam, mikor az ajtó csilingelését hallottam, ez azt jelentette, hogy bejött valaki. Mire feleszméltem, és hátra fordultam, Gergő állt a pultnál. Én meg persze értetlenkedve néztem, hogy hát ő?
Még kérdeznem sem kellett, mire ő válaszolt, hogy félidő van, és meglépett a meccsről, mert ő annyira nem is rajong a fociért, csak a többiek unszolták, hogy jöjjön el. Miután pedig úgy is ide jönnek vissza, úgy döntött, hogy visszajön idő előtt. Persze azt nem mondtam neki, hogy egy cseppet sem bánom a dolgot. Jó egy óránk volt, hogy beszélgessünk. Elmesélte, hogy mit dolgozik, hol lakik, mi a hobbija…Kiderült, hogy szeret motorozni, arról is beszélgettünk. Múlt héten talált egy jó motorosboltot Budapesten, ahol mindent megvásárolhat egy helyen.
Másnap délután már nem a munkahelyemen találkoztunk, hanem egy közeli kávézóban. Úgy izgultam, mint egy gyerek, aki az első randevújára készült. Végül jól sikerült a délután, és a hosszú beszélgetések után este megkaptam az első csókomat is…