Lassan diplomázó diákként, hallagótként amikor már kész leszek épp a felsőoktatás “kimaxolásával” is, időszerűnek érzem ítéletet mondani a magyar oktatásról úgy általában.

Az általános és középiskola hagy kívánni valót maga után, bár utóbbinak hálás vagyok, hogy sokat segítettek abban dönteni, hogy milyen pályát válasszak. Tanulmányi kiállításra is elvittek, a tanáraink nagyon odafigyeltek ránk, majd az iskolánkba is érkezett egy előadó, aki elmagyarázta, mik lennének az előnyei és mik a hátrányai, ha tűzoltó lennék.

Nekem ez volt a vágyam, gyerekként is, és aztán még nagyon sokáig megmaradt (elsősorban egy régi, legendás tűzoltós tévésorozat miatt), ezért ilyen fontos ez. Végül, mondjuk így, hogy lebeszéltek inkább róla és a továbbtanulás mellett döntöttem, de azt így is elmondom: a tűzoltás egy nagyon szép szakma, ha közelebbi perspektíváitok vannak, azért nyugodtan választható ez is, de én inkább továbbtanultam, hogy külföldi álláslehetőségeket nézhessek, reálisan is.

A felsőoktatás már változó, én magánegyetemre jártam, de mind ebben, mint az államiban a legjobb a diákmunka. Ezt nem csak én állítom, hanem mások is. A Topiworknél sok ismerősöm megfordult. Állami intézményben tanulók, és olyanok is, mint én, akiknek inkább van leenedő rétegszakmájuk, amit ebben a szakaszban még kevésbé keresnek a hirdetők. De a Topi tényleg mindenkinek bevált.

Azért a mérnökök jártak a legjobban közülünk a Topis diákmunka terepén, de én sem panaszkodhatok. Pedig én tényleg olyasmit tanulok, amit ebben a szakaszban a cégek még kevésbé vadásznak, de a Topinál van képesítés nélküli diákmunka is mondjuk – bárki találhat pénzkeresési lehetőséget.

Ez az iskolaszövetkezet a diákmunkára teszi tényleg a hangsúlyt. Abból csinálnak előnyt, hogy még hallgatói a jogviszonyunk, de a legnagyobb előnyt pont ez jelenti nekünk most mindenben. Fogunk mindenképp melót találni és így pénzt keresni, a mérnökök és mondjuk a “gazdaságis” srácok maximum abban jártak jobban, hogy a saját területükön belül is alkalmazhatták a tudásukat, így szakmai gyakorlatot is teljesítettek egyben. De, mint mondtam én nagyon rétegterületen tanulok… És még így is működött a dolog! A Topiworkkel volt jó keresetkiegészítésem, amiért nagyon hálás vagyok máig!

Összességében így elégedett vagyok a hazai rendszerrel. A felsőoktatás mindig megterhelő lehet, de azáltal, hogy vannak ily’ hasznos iskolaszövetkezetek, az élet szebb és könnyebben menedzselhető. Mondjuk, hogy ez mennyiben magát a felsőoktatást, vagy általában az oktatási rendszert dicséri, az kérdéses, de nem is ez volt a célom, hanem, hogy elmondjam: nekem nem volt így lehetetlen a helyzetem, elég jól boldogultam. A Topival munkatapasztalatot is szereztem, ami előnyös volt, amikor munkát kerestem külföldön és már volt mit beleírnom az életrajzomba. Nemsokára már egy másik munkahelyen kezdek és négy hónap múlva meg lesz a diplomám is, reméljük. Zajlik az élet!