Az esküvői videós még a tűzesetet is megörökítette
Ha ez a történet nem velünk esik meg, el sem hinném. A testvérem esküvője nem éppen úgy sült el, ahogyan azt szerették volna, és tegyük össze a két kezünket azért, hogy komolyabb gond nem történt. A testvérem mindig is arról álmodott, hogy nagy esküvője lesz, sokan lesznek ott és mindenki őket ünnepli majd. Tervek, amik szinte mindenki fejében ott vannak, ha esküvőről van szó, ráadásul a sajátjáról. Ő egy évig tervezte a saját esküvőjét, de nem azért, mert a fél város ott volt, vagy éppen kacsalábon forgó helyen tartotta, csupán azért, mert mindenről időben szeretett volna gondoskodni és nem szeretett volna kapkodni semmivel. Mindent szépen részletesen elejétől a végéig megtervezett, anélkül, hogy bármivel sietnie kellett volna.
Az esküvői videós, aki az esküvőn fotózott és videózott, a legprofibb munkát nyújtotta, amit valaha láttam. Örültem, hogy ilyen jó képek készültek az esküvőről, illetve annak is, hogy végre mindenkiről jó képek készültek. A hatalmas gond ott kezdődött, amikor az esküvői torta felszolgálása és szeletelése következett volna.
Mindenki nagyon jól érezte magát, gyönyörű helyen volt megtartva az esküvő, és csodás zene szólt. A házban előkészítettek már mindent, ami a tortához kellett: tányérok, villák, szalvéták és minden egyebek sorakoztak a torta mellett. Kicsit szél volt, de nem volt hideg egyáltalán. Pont kellemes volt, ahogy fújt a szél, anélkül kicsit fülledt is lett volna a levegő. Táncoltunk, beszélgettünk, ettünk, jól éreztük magunkat. Néhány mécsest meggyújtottak még a legelején és az asztalokra tették, ez is díszítésként szolgált.
A torta felszolgálása után ismét táncolni kezdtünk, sokat beszélgettünk, mindenki nagyon jól érezte magát, addig a pillanatig, amíg észre nem vettük, hogy egy vagy két mécses eldőlt és a terítők lángra kaptak, ami olyan gyorsan terjedt, hogy az asztalok egymás mellett ugyanúgy lángolni kezdtek. Amilyen gyorsan, csak tudtuk, megfékeztük a tüzet. Vízzel locsoltuk és egyhamar a tűz el is aludt. Nagyon megijedtünk, mert bármikor átterjedhetett volna a tűz a többi díszre, a fákra, mindenhova, akkor viszont már csak a tűzoltók tudtak volna segíteni.
Szerencsére senkinek és semminek nem esett baja, kivéve pár asztalt és terítőt, de legyen ez a legkisebb probléma. Igaz, elég sok idő ment el azzal, hogy minden ismét a helyére kerüljön, elmúljon a pánik és kicsit összetakarítsunk, de annál nagyobb baj nem történt, mint hogy tönkrement néhány kisebb asztal.
Az esküvői videós, aki először észrevette a tüzet, készített néhány képet „a kis tábortűzről”, csak hogy erről is legyen emlék. A kedélyek hamar lecsillapodtak, így ezen már csak nevettünk. Szerencsére a testvérem és a férje is lazán kezelték a dolgot, miután minden veszély elmúlt, ezért szerettük volna fenntartani ezt az állapotot, így túl sokáig senki nem rágódott a történteken.
Ha ezt nekem valaki más elmeséli, nem biztos, hogy elhittem volna, hiszen ilyen sem történik meg mindennap, ráadásul nem úgy, hogy nem történik semmi komoly baleset. Ez volt igazán a nagy szerencsénk, különben hatalmas nagy tragédiába torkollott volna az esküvő. Nem tudom, ki volt az, aki látta és érezte, hogy fúj a szél, de nem törődött vele és ettől függetlenül is kirakta a mécseseket. Igaz, senki nem vállalta magára, de nem is lényeges, a lényeg az, hogy nem történt baleset.
Ennél izgalmasabb esküvője idáig még senkinek nem volt a családban, de én nem is szeretném ezt túlszárnyalni. Az igaz, hogy szeretem az izgalmas dolgokat és a meglepetéseket, de nem szeretném, ha az esküvőmön bármi is kigyulladna. Viszont a képeket látva, elgondolkoztam azon, hogy meg kellene tanulnom jól fényképezni, régóta érdekel a dolog, de sosem fektettem bele elég időt és energiát. Na, talán majd idén!