Mindig azt hallom, hogy az ausztriai munkák…
Sokat kell utaznom a munkahelyemig, de én szeretem amit csinálok. Egy kis vegyes édességes boltban dolgozom. Mindig is szerettem az édességet, így ez nekem nagy kísértést jelent. Te szereted a csokikat, sütiket?
Az édességes
Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy Magdi pont engem választott, és én lettem az új alkalmazott, még 2 évvel ezelőtt. Sokan jelentkeztek, hiszen ez egy nyugalmas állás, a nyitva tartás is nagyon jó, mert 9-17 óráig vagyunk nyitva, és nem egy unalmas hely.
Igaz, úgy volt, hogy nem én leszek az esélyes, mert a bejárás kétséges volt, de mondtam Magdinak, hogy meg tudom oldani, és menni fog a bejárás. A reggeli nyolcas busszal indulok, és az esti hat órásival megyek haza. Kényelmesen elérem, és a boltot is be tudom zárni, nem kell kapkodni.
Sok helyes kis édességünk van. vannak cukorkák, különböző csokoládék is, és ez persze mindenkinek megfelelően. Tehát ha valaki cukorbeteg, akkor is talál nálunk magának megfelelő csokit, vagy cukrot.
A vásárlók
Nem is gondoltam volna, hogy ennyien betérnek egy ilyen helyre. De minden nap van új vásárló, és persze vannak visszatérőek is, akik már törzsvendégek. Szeretem, hogy mindig valami új dolgot csinálhatunk. Mindig az aktuális ünnepnek díszítjük ki a boltot, vagy ha ünnep nincsen, akkor évszaknak megfelelően. Azt gondolom, mind a ketten elég kreatívak vagyunk, és így közösen sok szép dolgot tudunk készíteni.
Mielőtt ezt a munkát találtam, szóba kerültek nálam is az ausztriai munkák. Ha ezt nem találom, akkor biztos, hogy én is kimentem volna, de így szerencsére nem kellett. Persze lehet, hogy anyagilag jobban jártam volna. De ma már örülök neki minden féle szempontból, hiszen a mi8nap egy nagyon helyes srác jött be csokit vásárolni, és remélem, hogy visszajön majd, és hogy nem a barátnőjének vásárolta. Mivel az édességet mindenki szereti, így valahogyan, aki ide betér, olyan közvetlen, és kedves. remélem, hogy még sokáig itt dolgozhatok.