Hétköznapok a pici babánkkal és kitonail körömgomba ellen
Korábban arról már beszámoltam nektek, hogy terhes vagyok az első gyermekemmel. Azóta már eltelt fél év, és bizony már négy hónapos a kisfiunk, Balázs. Nagyon boldogok vagyunk Danival azóta, hogy a pici megérkezett közénk, mert most már teljes mértékben úgy érezzük, hogy igazi család lettünk. Persze boldogok voltunk akkor is, amikor még csak ketten voltunk, de már az elején biztosak voltunk benne, hogy egy gyerek, vagy akár a későbbiekben gyerekek nélkül nem lenne teljes az életünk.
Persze a gyermekáldás nem csak móka és kacagás. Akinek volt már néhány napos, hetes és hónapos babája, az pontosan tudja, hogy olyan fárasztó dolog a pici ellátása, mint korábban semmi más. Nekem is sokan mondogatták ezt mikor terhes voltam, de úgy voltam vele, hogy a húszas éveimben annyi éjszakát buliztam végig, hogy valószínűleg bírni fogom a strapát. Nos, a valóság viszont az, hogy hetente egyszer vagy kétszer végigmulatni az éjszakát nem ugyan az, mint heteken és hónapokon át másfél órás ciklusokban aludni éjjelente. Ez utóbbi lényegesen nehezebb.
De nem szeretnék panaszkodni, mert a nehézségek ellenére madarat lehetne fogatni velem. Teljesen felfordult az életünk a kis Balázs érkezése óta, de csak a legjobb értelemben. Én ugye a pici miatt most itthon vagyok gyesen, Dani pedig a szülés utáni három hónapban csak a nyelviskolában tanított, az önkéntes tűzoltóságot arra az időre szüneteltette. Meg tudom érteni, hiszen a pici neki is elvette azért a szabadideje egy részét, arról nem is beszélve, hogy éjszakánként ő is sokszor felébredt a gyereksírásra. Kipihenetlenül pedig jobb, ha az ember nem végez olyan veszélyes, és teljes embert igénylő munkákat, mint a tűzoltás. Novembertől azonban már azt is űzi újra, mert úgy érezte, hogy mostanában már sokkal kiegyensúlyozottabban tud pihenni és jobban be tudja osztani az idejét is.
Ezt múltkor nem meséltem, most azonban már meg merem osztani veletek is, mert szerencsére már nem aktuális. Nagyjából két hónapja lehettem terhes Balázzsal, mikor azt kezdtem el észrevenni, hogy a bal nagylábujjam körme elszíneződött. Eleinte még nem tudtam ezt mire vélni, így aztán vártam pár hetet, hátha elmúlik a dolog. Mivel azonban nem múlt el, utánanéztem annak, hogy vajon mi lehet a problémám, nem sokkal később pedig megállapítottam, hogy valószínűleg körömgombával állok szemben. Nem örültem ennek a felismerésnek, de tudtam, hogy rengeteg szer létezik ennek a kezelésére, így aztán nem estem kétségbe.
Kitonail gyógyszeres körömlakkot vásároltam, amivel aztán minden este, lefekvés előtt bekentem a már említett körmömet. Amikor elolvastam a betegtájékoztatót, azt hittem, hogy leesik az állam. Az állt benne, hogy a lábkörmökön lévő gomba átlagos gyógyulási ideje 9-12 hónap! Mit ne mondjak, nem örültem ennek a hírnek, de úgy voltam vele, hogy nincs mit tenni, ki kell várni ezt az időt. Reméltem, hogy hátha hamarabb túlleszek rajta a várható időnél, és akár már akkora megszabadulhatok a körömgombától, mire a kisbabám megszületik.
Hát sajnos a körömgombám tovább tartott, mint a terhességem vége. Balázs a nyár kellős közepén született, de én még akkor is minden nap használtam a Kitonail-t. Szerencsére a kitartásom meghozta a gyümölcsét, mert október elejére tényleg elmúlt a gomba, és olyan szép lett újra a körmöm, hogy nyoma sem maradt! Remélem többé vissza sem fog jönni, mert nem volt kellemes egyáltalán. Ha véget érnek az ünnepek, akkor majd beszámolok róla, hogy milyen volt az első babás karácsonyunk és sziveszterünk.
Noha még csak november eleje van, én már gőzerővel a decemberre koncentrálok. Nagyon várom, hogy végre ünnepi díszbe lehessen borítani a lakást, arról nem is beszélve, hogy az idei karácsony nagyon különleges lesz, mert ez lesz a mi kis Balázsunk első karácsonya!