Ha tűz üt ki, azonnal cselekszünk, miért tennénk máshogy, ha a fogainkról van szó?

Már kiskorunkban is folyton azt hallottuk, hogy ne játszunk a tűzzel. Persze még akkor csak legyintettünk, hiszen mit sem tudtunk a dolgok veszélyeiről, a félelem érzet jóval később alakul ki bennünk.

Felnőttként már teljesen tisztában vagyunk vele, milyen hatalmas károkat okozhat, ha tűz üt ki akár a lakásban, vagy akár a természetben.

Anyukám különösen a konyhában keletkező tüzekre hívta fel mindig a figyelmem, például, hogy sose hagyjam ott a melegedő olajat a tűzhelyen őrizetlenül, mert pillanatok alatt lángra kaphat. Ha valamilyen szerencsétlen helyzetben véletlenül mégis tűz keletkezne, sose öntsek rá vizet, hanem takarjam le, így elzárva az oxigént, ami a tüzet táplálja. Vagy vegyük például az elektromos tüzeket. Ott is jól az eszembe vésték, hogy az első teendő az áramtalanítás, majd ezt követően egy pokróccal vagy valamilyen textíliával takarjuk le, esetleg ha van otthon porral oltó készülék, akkor azzal próbálkozzunk megfékezni a lángokat, elektromos tűz esetén szintén nem szabad vízzel oltani, mert súlyos áramütést szenvedhetünk tőle.

Porral oltó mindig van a lakásban, de nem csak ott, a kocsiban is tartunk magunknál, sose lehet tudni, mindenre fel kell készülni.

Szerintem nagyon fontos, hogy már egész kiskorban kapjanak a gyerekek hasonló „oktatást”, hogy tudatosuljon bennük, mi ilyenkor a teendő. A kisgyerekek amúgy is rajonganak a tűzoltókért, teljesen extázisba kerülnek, ha meglátnak egy tűzoltó autót vagy egy tűzoltót egyenruhában. Utóbbiért persze nem csak a gyerekek, hanem a nők is rajonganak, de ebbe most nem mennék bele.

Természetesen a tűzoltásnál nem csak a klasszikus tüzekre asszociálhatunk. Az emberek szeretik halogatni a dolgokat, „ejj ráérünk arra még” típusú emberekkel tele van a világ. Ahelyett, hogy ha felmerül egy probléma, azt megoldanánk, szeretjük a szőnyeg alá söpörni őket, vagy csak átmenetileg „tűzoltás” jelleggel megoldani és átlibbenni felette. Ez persze egyáltalán nem célravezető, ha a végeredmény tekintjük.

Sok ember addig halogatja a dolgokat, míg már olyan rossz a helyzet, hogy nem lehet tovább várni a probléma megoldásával. Különösen igaz ez mondjuk a fogorvos témára. Persze tudom, hogy sok minden prioritást élvez, főleg anyagilag, mert sajnos a magyar átlagkeresetek nem túl magasak, főleg az itthoni árakhoz képest, de vannak dolgok, amikre kell és érdemes is időnként pénzt áldozni, mert hosszú távon megéri. Ilyen, ahogy említettem a fogaink is. Sokan nem mennek el, míg csak kicsit fáj, belenyilall, vagy csak érzékenyek, de ha esetleg ilyenkor ellátogatnánk a fogorvoshoz, sokkal nagyobb kellemetlenségeket tudnánk megelőzni, és nem utolsó sorban anyagilag is kevésbé lenne megterhelő, mint egy komolyabb beavatkozás, ha már nem lehet megmenteni a fogakat. Ha már eljutottunk oda, hogy a fog menthetetlen és ki kell húzni, akkor sajnos annak pótlásáról kell gondoskodni, ami azért már egy drágább történet, a választott alternatívától függően persze. Ha ilyen problémákkal küzdünk, felkereshetünk fogpótlástani klinikákat, akik kifejezetten erre specializálódtak. Ezeken a fogpótlási klinikákon  a legkülönbözőbb fogpótlási technikákkal találkozhatunk, ahol természetesen egy személyes konzultáció alkalmával készítenek a részünkre kezelési tervet, ami során a szakorvos eldönti, mi számunkra a legmegfelelőbb eljárás, nyílván az anyagi lehetőségeinket is figyelembe véve.

Én amondó vagyok, hogy nem érdemes halogatni a dolgokat, ha egy probléma felmerül, vagy annak akár gyanúja, akkor azonnal érdemes cselekedni, nem megvárni, míg elhatalmasodik, ahogy ezt a tűzzel sem tesszük. Ha valami kigyullad, azonnal bele kezdünk az oltásba, miért várnánk mással kapcsolatosan?